Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kisalföld

2011.07.11

 

Kisalföldi táj Bakonybánk és Lázi között

A Kisalföld (régebben Kis-Magyar-alföld, Győri-medence vagy Pozsonyi-medence) Szlovákia nyugati síkságát, a Magyarország északnyugati részén található „magyarországi Kisalföldet” és az Ausztriában található Seewinkel tájegységet magába foglaló földrajzi terület. A Kisalföld elnevezés a területet a Kárpát-medence nagyobb kiterjedésű síkságát jelentő Alföldtől, vagyis a „Nagyalföldtől” különbözteti meg. Teljes területe 9000 km², ennek kevesebb mint fele – 4000 km² – tartozik Magyarországhoz,Magyarországon lévő területe ÉNY-on fekszik.

A terület szlovákiai részét és a déli, magyarországi részét a Duna választja el egymástól. A Pozsonytól keletre elterülő szlovákiai rész neve szlovákul Podunajská nížina, vagyis „Dunamenti-alföld”.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Természetföldrajz [szerkesztés]

Éghajlata [szerkesztés]

A Kisalföldön a nyár hűvös, a tél enyhe. Kevés a napsütés, és egyenletesen oszlik el a csapadék. Mivel ez a Kárpát-medence egyik legnyugatibb tája, jelentős az Atlanti-óceán hatása: gyakoribb a borultság, kisebb a hőingás, és egyenletesebb a csapadék eloszlása. Nyugati peremén található a Dévényi-kapu – a Kárpát-medence nyugati bejárata – emiatt a Kárpát-medence egyik legszelesebb tája.

Felszíne [szerkesztés]

Felszínének nagy része tökéletesen sík, mert a folyók alakították ki. Hordalékukon jó termőtalaj képződött.

Gazdaság [szerkesztés]

Mezőgazdaság [szerkesztés]

A Kisalföld területén gazdagon terem a búza, árpa, cukorrépa és a takarmánynövények. A takarmánynövényeket és a gondozott rétek füvét a szarvasmarha-tenyésztés hasznosítja. Az állatokat főként tejükért tartják. A tejből sokféle terméket, főként sajtot gyártanak. A sertésekkel az itt megtermelt kukoricát etetik. Sok baromfit és tojást is termelnek a Kisalföldön.

Főbb tájegységei [szerkesztés]

Pozsony és Mátyusföld

Mátyusföld v. Mátyus földe (szlovákul Matúšova zem) a történeti Pozsony és Komárom vármegyében a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól, a Hegyalatt-tól keletre a Vágig terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a Vízközt is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik.

Csallóköz A Csallóköz (szlovákul Žitný ostrov, németül Große Schüttinsel) a Dunától északra, a mai Szlovákia délnyugati részén terül el, a Duna és a Kis-Duna, illetve Vág-Duna között. Pozsonytól (amelynek egy kis része a Csallóközben fekszik) Komáromig húzódik. A Kisalföld részét képezi. Legnépesebb települése Komárom.

Szigetköz

Az Öreg- és a Mosoni-Duna között elterülő, zátonyos, szigetekkel, folyóágakkal tagolt ártéri világ. Hatalmas szárazföldi delta- és hordalékkúp vidék, jelentős természeti- és gazdasági (például ivóvízkészlet) értékekkel, melyeket erősen veszélyeztet a Bősi vízierőmű-rendszer.

Mosoni-síkság
Mély fekvésű, feltöltött, termékeny, öntéscsernozjom terület [1]. A Pannon-síkság peremterülete. Területe 425 km2, a Kisalföld nagytáj 8%-án, és a Gyõri-medence középtáj 17%-án terül el. Szigetköztõl délre található, a Fertő-Hanság lapályáig terjed.

A terület délkeleti részének magassága 110-115 mBf, ez az érték a magasabb északnyugati részeken is csak 125-130 mBf értékig emelkedik. Egy-két méterrel magasabban fekszik, mint a Szigetköz. A felszínt széles laposok, réti-lápi agyaggal és tõzeggel borított mélyedések, továbbá kavics- és homokszigetek, az ún. gorondok tagolják. A területre a délkeleti irányú esés a jellemzõ. A reliefenergia kicsi, egyedül az északnyugati részeken nõ 5 m/km2 érték fölé, ezért völgyhálózat sem alakulhatott ki a területen.

Fertő-Hanság medence

  • jellemzői[2] :

A Kisalföld legnyugatibb része, ami a Keleti-Alpok felgyűrődése során a Pannon- és a Bécsi-medence határán alakult ki, a Győri-medencétől nyugatra fekvő, rossz lefolyású terület. Egységes tájként az alsó-ausztriai Lajta-hegységig tart. Később az erózió és a szél (defláció) alakította a megsüllyedt medencét.

  • lecsapolása:

Ez a terület a 17-18. századig egységes, több, mint hatszáz négyzetkilométeres kiterjedésű vízi világ volt,- bár valószínűsíthető haszna kérdéses - lecsapolták. Az ott lakók települései közül volt olyan, ami egész éven át csak csónakkal volt megközelíthető. A Fertőt és a Hanságot csak 1912-ben a mexikópusztai (ma Fertőújlak) zsilip segítségével tudták szétválasztani. A mélyebb hansági területek kiszárítását pedig az ötvenes években (ifjúsági építőtáborokkal) megépített Hansági-főcsatornával sikerült elérni.

Rába-völgy
A Rába-völgyet (más néven Vas–Soproni-völgység vagy Vas–Soproni-síkság) az Alpokból lefutó folyók korábban lerakott kavicstakarójába bevágódó sebes vízű Rába hozta létre. Ezáltal az egységes, úgynevezett nyugat-magyarországi kavicstakaróról leválasztotta a Kemeneshát területét.

Rábaköz
Nyugati része a Rába és Répce közötti feltöltött síkság. Keleti része a Tóköz vagy szűkebb értelemben vett Győri-medence a Kisalföld központi része, ma is süllyedő, feltöltődő medence, melynek felszíne tökéletes síkság.

Marcal-medence
A Kisalföld déli öblözete a Kemeneshát és a Bakonyalja között, tengelyében a névadó folyóval. Folyóvízi eróziós tevékenység, lehordás során alacsonyodott mai alföldi szintjére. Nyugati peremén a Ság (tszf. 278 m), keleti szélén a Somló (tszf. 433 m) bazalt vulkáni kúpjai jelzik az egykori felszín magasságát.

Győr–Esztergomi-síkság
Északi, szlovákiai része az Esztergomi-Duna-völgy. Déli, magyarországi része a Győr–Tatai-teraszvidék a Kisalföld fokozatos elvégződése, kiékelődése keleti irányban, melyet az egykor magasabb szinteken folyó Duna teraszmaradványai jellemeznek.

Érsekújvári-sík

Nyitra–Barsi-halomvidék

A Kisalföld kialakulása [szerkesztés]

A miocén kortól kezdve folyamatosan süllyedő területről van szó, amelyet a Pannon-tenger borított. Később az itt megjelenő Duna és mellékfolyói töltöttek fel üledékeikkel. Így jött létre Európa legnagyobb folyami hordalékkúpja, a Szigetköz és a Csallóköz területe.