Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Hollandia

2011.07.11

Holland Királyság
Koninkrijk der Nederlanden
Keninkryk fan 'e Nederlannen
Reino di Hulanda
Kingdom of the Netherlands
 Hollandia zászlaja
Hollandia zászlaja
 Hollandia címere
Hollandia címere
Nemzeti mottó: Je Maintiendrai
(magyarul: Fenntartom)
Nemzeti himnusz: Wilhelmus van Nassouwe
EU-Netherlands.svg

Fővárosa Amszterdam[1]
(a kormány székhelye Hága)
é. sz. 52° 21′ k. h. 04° 52′
Államforma Parlamentáris monarchia
Vezetők
Királynő Beatrix holland királynő
Miniszterelnök Mark Rutte
Hivatalos nyelv holland; regionálisan még:
   fríz (Frízföldön)
   papiamento (Bonairén)
   angol (Sabán és Sint Eustatiusön)
Függetlenség Spanyolországtól
kikiáltása 1581. július 26.
elismerése 1648. január 30.

EU-csatlakozás 1957. március 25.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 59
Becsült 16 491 461 fő (2006. július)
Rangsorban 59
Népsűrűség 395 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 868 940 millió USD (16)
PPP: 503 394 millió USD
Egy főre jutó 52 019 USD (15)
PPP: 30 876 USD
HDI (2006) 0,947 (9) – magas
Földrajzi adatok
Terület 41 526 km²
Rangsorban 132
Víz 18,41% %
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
▼ kinyitEgyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Nederland-leeg2-10-10-10.png

Hollandia (teljes nevén Holland Királyság, hollandul Koninkrijk der Nederlanden) nyugat-európai ország. Délről Belgium, keletről Németország, északnyugat felől az Északi-tenger határolja. A holland közjog különbséget tesz „Hollandia” és a „Hollandiai Királyság” között. A Hollandiai Királyság 4 részből áll: Hollandia, valamint Karib-szigetekhez tartozó Aruba, Curaçao és Sint Maarten. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.

Vízhálózata rendkívül gazdag. Az országba érkező folyók mind az Északi-tengerbe ömlenek.

1928-ban Amszterdamban rendezték a nyári olimpiai játékokat.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Földrajz [szerkesztés]

Domborzat [szerkesztés]

Műholdkép (2000)

Hollandia az Északnémet-alföld nyugati folytatása. Kialakulása folyamán az óidei kéregdarabok a mélybe süllyedtek, csak délen, az Ardennekhez tartozó dombok vannak a felszínen. Az ország területének többségét kitevő Holland-alföldön a mai felszínt pleisztocén és holocén képződmények jellemzik. A süllyedés a mai napig is tart, az ország területének harmada már tengerszint alatt van. A mai felszínt kialakító erők, a szél, a folyók és a jég munkája által 3 jól elkülöníthető részre oszlik a Holland-alföld:

  • A parti dűnék végigkísérik az Északi-tenger partját. A 3–5 km széles, helyenként az 50–60 m magasságot is elérő dűnesort délnyugaton és északon a vihardagályok szétrombolták. Az egykori dűnevonulat maradványai a Nyugati Friz-szigetek. Mögöttük a Watt-tenger húzódik. A dűnék sivár homokja terméketlen.
  • Marsch. A dűnesor mögött szélesedő sávban a folyami eredetű 'marsch' helyezkedik el. A Schelde, a Maas és főként a Rajna egykori deltái töltötték fel ezt a területet. Jellemző e tájra a folyóágak és azokat összekötő csatornák hálózata. A terület legnagyobb része mára tenger szintje alá süllyedt. Legmélyebb pontja Rotterdamtól északra található (-6,7m ).

A hollandok a vihardagályok ellen először magaslatokat emeltek, majd gátakat építettek és a szélmalmok segítségével a z összegyűlt vizet visszaszivattyúzták a tengerbe. A tengertől visszahódított területek a neve polder.

A 'marsch' terület Hollandia legtermékenyebb és legsűrűbben lakott területe, de folyamatosan veszélyeztetik az ott élőket a vihardagályok. Védelmükre a 20. században két nagy létesítményt építettek:

A Zuiderzee program

A területnyerés legszemléletesebb példája a Zuiderzee lezárása volt a harmincas években. Frízföld és Észak-Holland tartományok között egy 30 km hosszú gátat építettek, az úgynevezett zárógátat. A Zuiderzee ezáltal beltengerré vált, amelynek ettől kezdve IJsselmeer (Ijssel-tó) a neve. Mivel a tengervizet a gát elzárta, ez a beltenger lassan édesvizűvé vált. Az Ijssel-tóban négy nagy poldert építettek, amelyekkel 1650 km2-nyi területet nyertek. Ez a terület a mezőgazdaság, a pihenés, valamint a lakó- és munkahely célját szolgáló övezetekre oszlik.

A Delta-projekt

A Delta-terv térképe
Delta-terv zsiliprendszere

1953. február 1-jén a tenger pusztító rohamot intézett a szárazföld ellen. A dagály és az erős vihar kombinációja következtében Délnyugat-Hollandia nagy része víz alá került. E katasztrófa során sok száz ember vesztette életét. Világossá vált, hogy a Delta-tervet a lehető leggyorsabban meg kell valósítani. Ez a terv a délnyugati tengeröblök elzárását tűzte ki célul. Ma minden tengeröböl el van zárva, kivéve az Új Víziutat és a Nyugati-Scheldét, amelyek lehetővé teszik Rotterdam, illetve Antwerpen (Belgium) kikötőinek elérését.

A Keleti-Scheldét egy 3200 méter hosszúságú zsiliprendszerrel zárták le, amely 65 betonoszlop között elhelyezkedő 62 acélkapuból áll. Rendes körülmények között ezek a kapuk nyitva vannak, vihar esetén azonban leeresztik ezeket, hogy a dühöngő tengert kívül rekesszék. Azért választották ezt a lezárási módot, hogy ne veszélyeztessék a Keleti-Scheldében a kagylós állatok halászatát, amely a dagály áramlásától függ. 1986. október 4-én a királynő avatta fel a gátat.

  • A 'geest'-et a Rajna és a Maas egy északi és egy déli részre bontja. A területen található végmorénák magassága helyenként eléri az 50-60 métert. A mélyebb területek sokszor nagyon rossz lefolyásúak, ezért gyakoriak a mocsarak, lápok. A szántóföld kevés, sok a rét és a legelő.

Éghajlat [szerkesztés]

Hollandia az északi féltekén, a mérsékelt éghajlati övezetben helyezkedik el. A tenger és a meleg észak-atlanti Golf-áramlat mérsékelt tengeri klímát biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a hőmérséklet napi és évi ingadozásai nem túl nagyok. Az átlaghőmérséklet januárban +2 °C körül ingadozik, júliusban pedig majdnem 17 °C. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem fordulnak elő extrém hőmérsékletek: Hollandiában valaha is mért legalacsonyabb hőmérséklet -24,8 °C, a legmagasabb pedig +36,8 °C volt. A csapadék az év folyamán viszonylag egyenletesen oszlik el, bár a tavasz általában szárazabb, mint az ősz. Az évi csapadékmennyiség mintegy 800 mm.

Az egyes régiók között nem nagyok a klímabeli különbségek. Az északi és déli rész közötti távolság - több, mint 300 km - azonban némileg érezteti a befolyását a hőmérsékletre.

Vízrajz [szerkesztés]

Vízhálózata rendkívül gazdag. Az országba érkező folyók mind az Északi-tengerbe ömlenek. A Maas csak közvetlenül a torkolat előtt ágazik szét, míg a Rajna már az országba lépésekor több ágra bomlik. Egyik ága a délen a Waal, amely a Maas folyóval egy tölcsértorkolatba ömlik. A főág nyugat felé Lek néven folytatja útját. Jelentős folyó még a IJssel is.

A folyóhálózatot több ezer km hosszú csatornarendszer egészíti ki. A vízjárás egyenletes, ami kedvez a vízi közlekedésnek.

Talaj [szerkesztés]

Hollandia magasabban fekvő részeinek ('geest') talaja (keleten és délen) a pleisztocén idején alakult ki. Ez a talaj főleg homokból és kavicsból áll. Az alacsonyabb területek ('marsch') talaja (északon és nyugaton) fiatalabb. A lerakódás a holocén idején történt, és a talaj főleg agyagból és tőzegből áll.

Növény- és állatvilág [szerkesztés]

Az IJssel-tó és a Rajna torkolata közötti termékeny területen zöldség- és virágkertészetek sorakoznak. A földgázzal fűtött üvegházakból egész évben friss zöldségféléket szállítanak a bel- és külföldi piacokra. A vágott virágok, virághagymák és -magvak kivitele is jelentős.

A holland mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A kitűnő tejelő feketetarka,fríz fajtájú teheneknek az év nagy részében a szabadban legelnek. Az állatok tejhozama igen magas (6000 liter/év fölött) amit a tervszerű fajtanemesítésnek és gondozásának is köszönhető. A szántóföldek nagyobb részén termelt takarmánynövények is az állattartást támogatják. Ezen kívül búzát, árpát, burgonyát, cukorrépát, lent termesztenek. A sertés- és a baromfitenyésztés is jelentős.

Környezetvédelem [szerkesztés]

Hollandia népsűrűsége magas, ami erősen megterheli a környezet. Régóta intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, a felhasznált vegyszerek szintén rombolják a környezetet. E káros hatások csökkentése, következményeik enyhítése a holland környezetvédelem feladata.

Nemzeti parkok [szerkesztés]

A folyótorkolatokban, az árapály területeken, a belső területek lápjain maradtak olyan természeti értékek, amelyek megkívánják a védelmet. Az utóbbi 25 évben húsz nemzeti parkot jelöltek ki. A két legrégebbi magántulajdonban van:[2]

  • De Hoge Veluwe Nemzeti Park (Nationale Park De Hoge Veluwe): 5500 hektár fele erdő, fele legelő és vízfelület. Szarvas, muflon, vaddisznó él itt.
  • Veluwezoom Nemzeti Park - végmorénák vidéke 5000 hektáron. Erdő és legelő.

Természeti világörökség [szerkesztés]

Németországgal közös természeti világörökség a Watt-tenger.

Történelem [szerkesztés]

Holland zászló a Batavia kikötőben

A mai Hollandia (Németalföld) germán törzsek által lakott területe az 1. századtól a Római Birodalom részévé vált, majd a 8. században a frankok hódították meg. A 9. században Lotaringiához, illetve a Nyugati-frank Birodalomhoz, a 10. századtól pedig a Német-római Birodalomhoz tartozott. A részben önálló területek legtöbbje a középkorban kulturális és gazdasági központ volt (Flandria, Brabant stb.). A 14–15. században az egész holland térség nagy része a Burgundi Hercegséghez tartozott, majd 1477-ben házasságok révén a Habsburgok szerezték meg. 1579-ben a 7 északi (kálvinista) tartomány létrehozta az Utrechti Uniót, amelyhez a déli tartományok nem csatlakoztak, ez a terület a mai Belgium. 1581-ben egyesültek a németalföldi tartományok, első helytartójuk Orániai Vilmos lett.

A mai Hollandia 1609-ben alakult meg, de független államként csak 1648-ban, a vesztfáliai békében ismerték el. A mai Belgiumot alkotó déli tartományok 1830-ban váltak ki. Az ország az első világháború idején semleges maradt, ennek ellenére 1940-ben a németek megszállták, ázsiai gyarmatai pedig a japánok kezére kerültek. Hollandia 1949-ben függetlenséget adott Holland Kelet-Indiának (Indonézia).

A kezdetek [szerkesztés]

Hollandia területét az ókorban kelta és germán törzsek népesítették be. A római hódítás (isz. e. 1. század) csak a Rajnáig terjedt. Az 5. században a Frank Birodalom határvidéke lett, az északon élő germán frízeket csupán II. Pippin kényszerítette behódolásra 689-ben, de a frank uralom csak a 8. században vált teljessé. A kereszténység angolszász és frank hatásra a 7. századtól kezdett terjedni. A 9. században rendszeressé váltak a vikingek támadásai. A Frank Birodalom feloszlása után, 925-től a Német Királyság, majd a Német-római Birodalom része lett. A 10-14. században egyre önállóbb világi (Holland, Zeeland, Gelderland) és egyházi fejedelemségek (Utrecht, Liège) kezdtek kialakulni a területén.

A burgundok kora (1369/1473–1482) [szerkesztés]

A tartományok közötti politikai és kulturális kötelékeket a Burgundi-dinasztia hozta létre, amely II. (Merész) Valois Fülöp (1342–1404) és III. Flandriai Margit házasságkötését (1369) követően fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát egész Németalföldre. Burgundia hercegei a francia Valois-ház mellékágát képviselték. Az első Valois herceg így Burgundia hercegeként ura lett Flandriának, Artois-nak, Rethelnek, Burgundiának és Neversnek. 1421-ben Namur, 1430-ban Brabant és Limburg, 1432-ben Hainaut, Holland és Zeeland, 1441-ben Luxembourg, 1473-ban Guelders került ellenőrzésük alá. Burgundia hercegei központi törvényszéket és kincstárat hoztak létre, a tartományok élére helytartókat állítottak, s tartományi rendi gyűléseket hívtak össze. Burgundi Mária halálával (1482) a dinasztia tartományai férjére, a Habsburg-házi I. Miksa császárra, majd az ő unokájára, V. Károlyra szálltak, aki 1555-ben, birodalmának kettéosztásakor a németalföldi tartományokat fiára, II. Fülöp spanyol királyra hagyta.

Habsburg Németalföld (1482–1556) [szerkesztés]

Burgund Mária halálával (1482) férje, a Habsburg-házból való I. Miksa császár kapta meg a 17 tartományt. A tartományokat perszonálunió kötötte a Habsburg családon keresztül a Német-római Birodalomhoz. A tartományok területe magában foglalta a mai Benelux államokon kívül Franciaország kisebb északi részét, és egy kis szeletet Németországból. A tartományok: Artois grófság, Flandriai grófság, Mechelen uradalom, Namur grófság, Hainaut grófság, Zeeland grófság, Holland grófság, Brabant hercegség (Antwerpennel), Limburg hercegség, Friesland uradalom, Guelders hercegség (1543-tól), Groningen uradalom, Drenthe grófság (Lingennel), Overijssel uradalom, Zutphen grófság. A Liègei püspökség nem volt tagja a 17 tartománynak. Miksa halála után unokájára V. Károlyra, a világcsászárra szálltak a tartományok. V. Károly, mint német-római császár kapta meg és mint spanyol király adta tovább fiának a tartományokat.

Spanyol Németalföld (Dél-Németalföld, 1556/1581–1815) [szerkesztés]

A fájlhoz képjegyzet tartozik
Az 1580-ból származó térképen jól látható, hogy a terület akkoriban még kis szigetekből állt

V. Károly német-római császár és spanyol király 1555-ben fiának. II. Fülöp spanyol királynak adta a tartományokat. A katolikus spanyolok rossz szemmel nézték a terjedő kálvinizmust, amit kormányzósága (1567–73) idején Alba herceg több ezer kivégzéssel torolt meg, illetve próbált visszaszorítani. Hoorne és Egmont grófok lefejezése (1568) után kirobbant a németalföldi szabadságharc, amelynek élére Orániai Vilmos, több tartomány helytartója állt. A déli tartományok 1576-ban csatlakoztak a lázadó északiakhoz. Németalföld egysége a belső ellentétek és a spanyol támadások miatt bukott el. 1579-ben a hét északi tartomány létrehozta az Utrechti Uniót, és 1581-ben felszámolt minden kapcsolatot II. Fülöppel. A déli tartományok az Arrasi unióba tömörültek, de a spanyolok 1584-re mindet elfoglalták, és kiegyeztek velük. A déli tartományokból:

  • Flandriai grófság,
  • Artois grófság,
  • Turnai városa,
  • Cambrai,
  • Luxembourg hercegség,
  • Limburg hercegség,
  • Hainaut grófság,
  • Namur grófság,
  • Mechlin,
  • Brabant hercegség és
  • Guelders hercegség déli része

lett Spanyol Németalföld, a mai Belgium elődje, Brüsszel székhellyel. A tartományok Jámbor Fülöp haláláig (1621) részleges önállóságot élveztek, Nagy Fülöp alatt azonban visszatért a szoros spanyol ellenőrzés egészen 1633-ig. A francia–holland–spanyol háborúban (1672–1678) a spanyolok több tartományt elvesztettek; azok francia befolyás alá kerültek.

Egyesült Tartományok (1581–1795) [szerkesztés]

A spanyolok elleni harcok folyamán 1579-ben megalakult az Utrechti Unió, 1581-ben minden kapcsolatot megszakítva a spanyol királlyal létrejött a Holland Köztársaság, vagy a Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága. A külföldiek a leggazdagabb tartomány után Hollandiának nevezték el. A tartományok: Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Friesland, Overijssel, Groningen. A tartományok függetlenül intézték belügyeiket, a had- és külügyeket, valamint az adózást a hágai általános rendi gyűlés szabályozta. A végrehajtó hatalom a nagypenzionáriusnak nevezett polgári főtisztviselő és a hadsereg élén álló, az Orániai–Nassaui-házból kikerült helytartó kezében összpontosult. 1609-ben 12 évre szóló fegyverszünetet kötöttek Spanyolországgal. A 17. században az európai nagyhatalmak átmeneti meggyengülése miatt Hollandia tengeri nagyhatalommá válhatott, ez volt a Holland aranykor. A Holland Kelet-indiai Társaság (1602) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (1621) hajósai feltárták a Csendes-óceánt, felfedezték Ausztráliát, kizárólagos kereskedelmi jogokat kaptak Japánban, és több külbirtokot szereztek Ázsiában, Amerikában és Afrikában. Ezek legnagyobbika a Fokföld volt; Fokvárost a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából 1652-ben alapította Jan van Riebeck. A külbirtokokat kezdetben a Holland Kelet-indiai Társaság és a Holland Nyugat-Indiai Társaság kormányozta; mindkettő magánvállalkozás volt. Három évszázaddal később ezek a társaságok pénzügyi zavarokba kerültek, és területeik igazgatását a holland kormány vette át (1815-ben, illetve 1791-ben). Ekkor a külbirtokok hivatalosan is gyarmatokká váltak.

1648-ban, a vesztfáliai békében a spanyol kormány hivatalosan is elismerte Hollandia függetlenségét, és egyúttal azt is deklarálták, hogy nem tartozik a Német-római Birodalomhoz. A környező nagyhatalmak féltékenyen nézték Hollandia erősödését. Ez az időszak volt a

A sorozatos háborúk:

visszavetették az ország fejlődését, és a 18. században másodrangú hatalommá süllyedt. Az amerikai függetlenségi háború idején sikertelenül kapcsolódott be a Nagy-Britannia elleni küzdelembe (1780–83). Ekkor kiújultak a konzervatívabb hagyományos uralkodó réteg és a demokratikus törekvések képviselőinek ellentétei. A polgárháborús helyzetnek Poroszország vetett véget, amikor 1787-ben megszállta az országot.

Francia befolyás alatt (1795–1813) [szerkesztés]

A francia forradalomi és a napóleoni háborúk idején francia megszállás alá került Hollandia. A franciák eltörölték a tartományok jogait, bevezették a forradalom intézkedéseit és Batáviai Köztársaság néven egy francia típusú alkotmánnyal ellátott bábállamot hoztak létre (1795–1806). 1806-ban I. Napóleon császársaját öccse, Louis Bonaparte számára – létrehozta a Holland Királyságot. 1810-ben nemes egyszerűséggel a friss királyságot beolvasztotta a Francia Császárságba. A franciák 1813-ban vonultak ki az országból.

Egyesült Holland Királyság (1815-30) [szerkesztés]

A forradalmi és a napóleoni háborúk alatt elfoglalt holland gyarmatok (Fokváros, Ceylon, Guyana egy része), Hollandia, Belgium és Luxemburg egyesítésével létrehozták az Egyesült Németalföldi Királyságot. Az uralkodót az Orániai-Nassau-ház adta. Első királya I. Vilmos lett. A király a parlament szerepét a kormány által javasolt törvények és a költségvetés elfogadására korlátozta. Belgium a rá hárított államadósság, az eltérő ipari-kereskedelmi érdekek, a holland nyelv hivatalossá nyilvánítása és a katolikus egyház ellenőrzésére tett kísérletek miatt 1830-ban kikiáltotta függetlenségét, amit a nagyhatalmak már 1831-ben elismertek, Hollandia azonban csak 1839-ben.

Holland Királyság (1830-tól) [szerkesztés]

II. Vilmos uralkodása alatt liberálisok kidolgozták az ország alkotmányát, 1848-ban brit és belga mintára Hollandia alkotmányos királysággá alakult. A 19. század folyamán a szomszédos országokhoz képes Hollandia lassan iparosodott. Modernizálták viszont az infrastruktúrát, a víziutak kiterjedt hálózatát hozták létre, az iparban nagy jelentőséget kapott a szélenergia. A század második felére felgyorsult az iparosodás, megerősödött a középosztály, javult az ipari munkások helyzete és kialakult a modern pártok rendszere. 1890-ig Hollandia perszonálunióban állt Luxemburggal.

A katolikusok számára visszaállították a püspökséget. 1917-ben a férfiak, 1922-ben a nők kaptak általános választójogot. Az első világháborúban Hollandia megőrizte semlegességét. A két világháború között területi viták alakultak ki Belgiummal, a belgiumi flamandok egyesülni kívántak Hollandiával, de a holland kormányzattól semmilyen hivatalos támogatást nem kaptak. Az 1921-es és 1929–33-as gazdasági világválság súlyosan érintette a hollandokat is.

1940. május 10-én Németország megtámadta a semleges országot, amely 14-én megadta magát. A királyi család Nagy-Britanniába menekült. 1942-ben a japánok megszállták Holland Kelet-Indiát. A megszállás alatt több mint 100 000 holland zsidót szállítottak a nácik koncentrációs táborba Németországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába. Az elhurcoltak közül csak 876-an érték meg a táborok felszabadítását. Holland munkások kényszermunkán dolgoztak német gyárakban. Német katonák országszerte rekvirálták az élelmiszert, amit Németországba szállítottak. Bár sok holland életét kockáztatva rejtegette a zsidókat a németek elől – amint ezt Anna Frank naplója is példázza – mások a megszállókkal együttműködve segítettek felkutatni a rejtőzködő zsidókat. Holland nácik és antibolsevisták a Waffen-SS-hez csatlakozva a keleti fronton is harcoltak. Hollandia felszabadítását a brit–amerikai szövetséges haderők 1944 szeptemberében kezdték meg, és 1945. május 5-én fejezték be.

1949-ben Hollandia lemondott Holland Kelet-Indiáról, amely Indonézia néven új állammá alakult, és 1956-ban minden alkotmányos kapcsolatát megszakította Hollandiával. 1958-ban létrejött a Benelux országok szövetsége, 1949-ben Hollandia a NATO alapító államai között volt. Az ország az Európai Unió elődjének, az Európai Szén- és Acélközösségnek (a Montánuniónak) is alapító tagja. 1963-ban Indonéziának átengedte Új-Guinea nyugati holland részét. 1954-es „birodalmi rendelet” belső autonómiát biztosított a megmaradt tengerentúli holland birtokoknak Dél-Amerikában és a Karib-tengeren. Holland-Guyana (Nederlands Guiana) 1975-ben Suriname néven függetlenné vált. Hollandia a világ legliberálisabb államává vált, 1994-től a korlátozott eutanáziát is engedélyezték, 2001-től az azonos neműek is házasodhatnak, 1974-ben engedélyezték a könnyű drogok: a marihuána és a kendergyanta (hasis) korlátozott használatát.

Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]

Alkotmány, államforma [szerkesztés]

Hollandia 1848 óta parlamentáris demokrácia, illetve 1815 óta alkotmányos monarchia. A Holland Királyság feje 1980 óta Beatrix királynő, az Orániai-Nassau (Oranje-Nassau) házból.

A holland parlament legfontosabb része az Alsóház (Tweede Kamer), amelynek 150, négy évente választott tagja van. Hollandiát kivétel nélkül koalíciós kormányok irányítják. A miniszterelnök jelenleg Mark Rutte.

Közigazgatási felosztás [szerkesztés]

Hollandia tartományai

A holland közjog különbséget tesz „Hollandia” és a „Hollandiai Királyság” között. A Hollandiai Királyság 4 részből áll: Hollandia, valamint Karib-szigetekhez tartozó Aruba, Curaçao és Sint Maarten. Ez a négy részegység egyenlőtlen szövetséget alkot abban az értelemben, hogy bár a három részegység autonóm belügyeiket illetően, a szövetséget érintő közös kérdéseket a szövetség egyik részegysége, a szűkebb értelemben vett Hollandia intézi.

2010. október 10-ig Bonaire, Curaçao, Saba, Sint Eustatius, Sint Maarten egy közigazgatási egységet, a Holland Antillákat alkották. A Holland Antillák felbomlásáról 2008. december 15-i népszavazás döntött. Az alkotó szigetek más-más utat választottak, Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság autonóm részeivé váltak, a többi sziget, Bonaire, Saba, Sint Eustatius pedig Királyság-szigetek néven csatlakoznak Hollandiához, az ország egy-egy új községét képezve.

Hollandia 12 közigazgatási egységre, tartományokra (provincies) tagolódik.

A tartományok önkormányzatokra (gemeenten) vannak felosztva, összesen 441 ilyen önkormányzat van. Egy önkormányzat általában több településből áll, neve pedig megegyezik a legnagyobb település nevével.

Politikai pártok [szerkesztés]

  • CDA (Christen Democratisch Appèl)- Kereszténydemokrata Tömörülés
  • PvdA (Partij van de Arbeid)- Munkáspárt
  • VVD (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie)- Szabad Demokrata Néppárt
  • SP (Socialistische Partij)- Szocialista Párt
  • GL (GroenLinks)- Baloldali Zöldek
  • CU (ChristenUnie)- Keresztény Unió
  • D66 (Democraten 66)- Demokraták 66
  • PvdD (Partij voor de Dieren)
  • PVV (Partij voor de Vrijheid)-Szabadságpárt
  • SGP (Staatkundig Gereformeerde Partij)
  • DS '70 (Democratische Socialisten '70)
  • GPV (Gereformeerd Politiek Verbond) - Református Politikai Szövetség
  • CPN (Communistische Partij van Nederland) - Holland Kommunista Párt
  • PSP (Pacifistisch Socialistische Partij)- Pacifista Szocialista Párt
  • AOV-U55+ (Algemeen Ouderenverbond-Unie 55+)
  • RPF (Reformatorische Politieke Federatie) - Református Politikai Föderáció
  • PPR (Politieke Partij Radikalen) - Radikálisok Politikai Pártja
  • CD (Centrum Democraten) - Demokratikus Centrumpárt

Védelmi rendszer [szerkesztés]

Népesség [szerkesztés]

Általános adatok [szerkesztés]

Hollandia népességének növekedése

Hollandia a világ 15. legnagyobb népsűrűségű országa, jelenleg átlagosan 393 fő él négyzetkilométerenként (ha csak a szárazföldeket vesszük figyelembe, akkor 482 fő/km², mert az ország 20%-át víz borítja).

2006-ban 185 124 gyermek született és 135 809 ember halt meg , így a természetes szaporodás megközelítette az 50 000 főt. A 132 682 kivándorló és a 101 489 bevándorló egyenlege azonban negatív, így a népesség növekedése mérsékelt maradt. A kivándorlók közel fele a kisebbségek közül került ki.

Legnépesebb települések [szerkesztés]

Az úgynevezett „Randstad” („Patkóváros”) alkotja Hollandia legsűrűbben lakott részét. Az ide tartozó városok majdnem egy összefüggő területet alkotnak.

A legnagyobb városok (városrégiók) 2005. január 1-jén[3]:

Keukenhof kertek Lisse-hez közel

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás [szerkesztés]

  • Etnikumok
    Hollandia etnikai összetétele meglehetősen vegyes. A népesség nagy része holland, melyeken kívül török, marokkói, illetve egyéb országokból érkezett bevándorók élnek.[4]. 2050-ben előreláthatóan az akkori 17 milliós Hollandiában a bevándorlók és utódaik száma eléri az 5 milliót [1]. A népesség növekedéséhez és az etnikai összetétel változásához is nagyban hozzájárulnak a bevándorlók Hollandiában született gyerekei. Minden hatodik (16,4%) Hollandiában született gyermek szülei nem európai eredetűek. Például az újszülöttek 3,8%-a volt marokkói származású, míg a 25-34 éves korcsoportban az arányuk 2,26%, a teljes népességben pedig csak 1,9%.
etnikai csoport lélekszám százalékos arány
holland 13 179 900 80,9%
indonéz 395,800 2,4%
német 386,200 2,4%
török 357,900 2,2%
surinami 328,300 2,0%
marokkói 314,700 1,9%
Holland Antillák / Aruba 129,700 0,8%
belga 112,600 0,7%
brit 76,200 0,5%
jugoszláv 76,100 0,5%
kínai 43,900 0,3%
volt szovjet 43,900 0,3%
iraki 43,500 0,3%
lengyel 39,500 0,2%
afgán 36,700 0,2%
iráni 28,500 0,2%
szomáli 21,700 0,1%
egyéb nem nyugat-európai 387,100 2,4%
egyéb nyugat-európai 291,000 1,8%

Az ország átlagos termékenységi rátája(TFR) 1,73. A bevándorlóknál ez a szám jóval magasabb, mint a helyben születetteknél, de a különbség rohamosan csökken. 1990-ben a marokkóiak rátája 3,35 százalékponttal, 2005-ben már csak 1,19 százalékponttal volt magasabb, mint a helyieké, míg a törökök esetében a különbség gyakorlatilag eltűnt.[2]

születés helye TFR 1990 TFR 1995 TFR 2000 TFR 2005
Hollandia 1,55 1,47 1,65 1,68
Marokkó 4,90 3,37 3,22 2,87
Törökország 3,15 2,46 2,18 1,88
  • Vallási megoszlás
    Vallásfelekezeti megoszlás: római katolikus: 31%, protestáns: 21%, muszlim: 4,4%, egyéb: 3,6%, nem vallásos: 40%.[5]

Szociális rendszer [szerkesztés]

Gazdaság [szerkesztés]

Mezőgazdaság [szerkesztés]

Az óceáni éghajlatnak köszönhetően jelentős a takarmánytermesztése valamint az állattenyésztés (szarvasmarha, sertés, baromfi). Jelentős még a virág és zöldség termesztése.

Bányászat, ipar [szerkesztés]

A jelentős földgázvagyon feldolgozására vegyipar, valamint timföldgyártás épült. Az országban található kevés ásványkincs miatt gyárai főleg külföldi nyersanyagokat dolgoz fel. Emiatt a jelentősebb kikötők mentén (Rotterdam, Amszterdam) települtek az ipari üzemek. Legfontosabb iparágai a hajógyártás, a vaskohászat, a gyógyszergyártás, a kőolaj-finomítás, a vegyipar, valamint az elektrotechnikai ipar.

Külkereskedelem [szerkesztés]

Közlekedés [szerkesztés]

Közlekedési hálózata fejlett, jelentős a vízi és közúti közlekedés.

  • Közúthálózat hossza: 116 500 km.
  • Főbb kikötők: Rotterdam (Europort), Amszterdam. Ezenkívül tíz kisebb kikötő van még.
  • Főbb repülőterek: Amszterdam, Rotterdam, Eindhoven, Maastricht. Ezenkívül még 17 kisebb repülőtér van.

Vasúti közlekedés [szerkesztés]

Kultúra [szerkesztés]

Oktatási rendszer [szerkesztés]

Kulturális intézmények [szerkesztés]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Holland tulipán

Kulturális világörökség [szerkesztés]

Az UNESCO világörökség listáján szerepel:

Művészetek [szerkesztés]

  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok [szerkesztés]

Gasztronómia [szerkesztés]

A holland tejipar termékei: a sajt, a vaj, a sűrített tej és a csokoládé kiváló minőségűek.