Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Anglia

2011.07.12
Anglia
Zászló Címer
(Anglia zászlaja) (Anglia címere)
Királyi mottó: Dieu et mon droit (franciául)
(„Isten és a jogom”)
Anglia elhelyezkedése Európában
Anglia elhelyezkedése az Egyesült Királyságban
Hivatalos nyelv angol de facto
Főváros London de facto
Legnagyobb városa London
Terület
 - Teljes

130 395 km²
Népesség
  – Teljes (2001)
  – Népsűrűség
Az Egyesült Királyságban 1.
49 138 831
377/km²
Vallás Anglikán (államvallás): 31,5 millió
Római katolikus: 5 millió
Muszlim:1,6 millió
Metodista: 1,4 millió
Zsidó: 0,4 millió
Szikh: 0,18 millió
Hindu: 0,14 millió
Államalapítás 9. században, Wessexi Egbert
Pénznem Font sterling (GBP)
Időzóna UTC, Nyári:+1 UTC
Himnusz De facto, mint az Egyesült Királyság része
God Save the Queen
Nem hivatalosan
Rule Britannia
Land of Hope and Glory
Jerusalem
Nemzeti virág rózsa (vörös, fehér)
Védőszent Szent György
 

Anglia (angolul England, kiejtése IPA: /ˈɪŋglənd/) a Brit-sziget legismertebb területe, az Egyesült Királyság legnagyobb és legnépesebb országa, egyben az Európai Unió és a NATO tagja. Wales és Skócia határolja, melyek szintén az Egyesült Királyság részei. A többi oldalról tenger veszi körül. Nevét egy germán népcsoportról, az angolokról kapta, akik az 5. és 6. században telepedtek le ezen a területen. Legnagyobb városa London, mely egyben az Egyesült Királyság fővárosa is. Anglia a világ egyik legbefolyásosabb kulturális központja. Innen ered az angol nyelv, az anglikán egyház és az angol jogrendszer, mely számos országban alapul szolgál. Fővárosa London volt a Brit Birodalom központja, maga az ország pedig az ipari forradalom bölcsője. Anglia volt az első iparosodott ország és a Royal Society, az Egyesült Királyság tudományos akadémiájának otthona, mely a modern kísérletezésen alapuló tudományok megalapítója volt. Szintén ide köthető az első parlamenti demokrácia megalakulása és egyéb, a jogrendszert, közigazgatást érintő újítások is. Az Angol Királyság 1707. május 1-jéig különálló államot alkotott, ekkor azonban politikai unióra lépett a Skót Királysággal, megalakítva Nagy-Britanniát (a Walesi Hercegség már ezt megelőzően is Angliához tartozott). A brit szó eredete a kelta pretani volt, mely szigetlakókat jelent.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Az angol szó eredete [szerkesztés]

Angliát az egyik legnagyobb germán törzs, az angolok után nevezték el (nevük angolul Angle volt és ebből alakult ki a mai English szó, amit a mai angolok megnevezésére használnak). Ők az 5. és a 6. század környékén telepedtek le a mai Angliában, Mercia, Northumbria, és Kelet-Anglia területén. Úgy tartják, hogy ők az Angeln névre hallgató területröl származtak, ami a mai Észak-Németország, Schleswig-Holstein tartomány észak-keleti részén található. A törzs nevének eredetét tovább vizsgálva minden más bizonytalan, bár a népszerű elmélet szerint nem kell tovább menni az angle (jelentése mértani szög) szónál. Ez utalás a horog formájú Holstein régióra.

Földrajz [szerkesztés]

Anglia földrajzi leírása [szerkesztés]

Az Egyesült Királyság domborzati térképe
A Cross Fell az Éden-völgyből

Anglia egy Nyugat-Európában található szigetország, Nagy-Britannia déli és középső kétharmadát öleli fel. A legnagyobb területi egység az Egyesült Királyságon belül. Területe 130 395 négyzetkilométer. Hozzátartoznak a parttól nem messze található szigetek is, melyek közül a legnagyobb a Wight-sziget, de megemlíthető még az Orkney-szigetek, Shetland, Hebridák és a Man sziget is. Északon Skócia, nyugaton Wales, a többi irányból pedig az Északi-tenger, az Atlanti-óceán, az Ír-tenger és a La Manche csatorna határolja. Franciaországtól ez utóbbi választja el. A köztük levő távolság 34 kilométer a Doveri-szoros legkeskenyebb részén. A Folkestone közelében található Csatorna-alagút közvetlen összeköttetést jelent az európai szárazfölddel. A francia-angol határ az alagút közepén van. Angliában nagyrészt inkább dombok találhatóak. Hegyek inkább az északi területen találhatóak, melyből kiemelhető a Pennine-hegység, ami Anglia keleti részét a nyugatitól elválasztja. Legmagasabb pontja a Cross Fell, ami 893 méter magas. A tereptípusok közti választóvonalat általában Tees-Exe vonalként nevezik. Az Angol-alföld három oldalról öleli körül a Pennine-hegységet. Az Északkelet-Angol-alföld a Tees folyótól északra (Northumberland területe), a Közép-Angol-alföld pedig a Pennine-hegységtől délre található és az Északnyugat-Angol-alföldben folytatódik. Emellett van még egy lapos, alacsonyan fekvő mocsaras terület, a Fens-vidék, aminek nagy részét lecsapolták mezőgazdasági hasznosítás céljából. A legnagyobb természetes kikötő Poole-nál található.

Éghajlata [szerkesztés]

Anglia a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éves csapadék mennyisége jelentős, bár az évszakonkénti hőmérséklet változó.
A napsütéses órák száma a déli partok mentén a legmagasabb. Itt elérheti az évenkénti 1750 órás átlagot, szemben a hegyvidékes területekkel, ahol ez kevesebb mint 1000 óra. A legtöbb napsütés májusban és júniusban van, a legkevesebb pedig decemberben. A leghosszabb havi (napsütéses) időtartam 383,9 óra volt Eastbourne területén (East Sussex) 1911 júliusában. A legrövidebb havi időtartam pedig 0 óra volt Westminster területén (Greater London) 1890 decemberében.
Az éves csapadék megoszlása területenként változik. A Lake District a legcsapadékosabb (2000mm/év felett), de ehhez hasonló adatok jellemzik a Pennine-hegységet és a mocsaras vidékeket is. Azonban Kelet-Anglia, a Midlands, Anglia északkeleti és délkeleti részein ez az érték 700mm/év alatt marad. Jellemzően három napból egy csapadékos (főleg a tél folyamán), bár előfordulnak száraz időszakok is. A legmagasabb napi csapadék mennyisége 279 mm volt Martinstownban (Dorset) 1955. július 18-án. Angliában az uralkodó szélirány a délkeleti, bár a keleti és északkeleti szelek sem ritkák. Viharos erejű szélről akkor beszélünk, ha a szél a szokásos 10 méteres mérési magasságban eléri legalább a 17,2 m/s sebességet 10 percet meghaladó időszakra a nap folyamán. Angliában a legerősebb szelek akkor fordulnak elő amikor az alacsony nyomású légtömegek áthaladnak a Brit-szigeten és környékén. Ez leginkább a téli időszakban fordul elő. Anglia viharos szél által leginkább érintett partjai Devon és Cornwall környékén találhatóak 15 nap/évvel, míg ez a szárazföld belső területein kevesebb mint 5 nap/év. Az éves átlaghőmérséklet az alacsonyabban fekvő területeken 8,5 °C és 11 °C közé esik. A legmagasabb értékek Cornwall környéki partszakaszokon fordulnak elő. A hőmérséklet éves átlaga 0,5 °C-ot esik 100 méterenként a magasság emelkedésével. A Brit-sziget hőmérsékletét nagyban befolyásolja a sziget körül található tengerek felszínének hőmérséklete. A partok közelében februárban végén, március elején a legalacsonyabb a hőmérséklet, míg a szárazföld belső részein ez a január és február körüli időszakra jellemző.
Angliában a legalacsonyabb mért hőmérséklet -26,1 °C volt Newportban (Shropshire) 1982. január 10-én. A legmelegebb hónap általában a július. A legmagasabb mért érték 38,5 °C volt Brogdale területén (a kenti Faversham közelében) 2003. augusztus 10-én. Havazás inkább a hegyekben fordul elő. A hóeséses és havas esős napok száma éves szinten a délkeleti, partmenti részeken 10 nap körül van, míg a Pennine-hegységben ez meghaladhatja az 50 napot.

Főbb folyói [szerkesztés]

A Severn folyó
A Temze folyó a Tower hídról

Az Egyesült Királyság leghosszabb folyója a Severn (354 km hosszú), mely Anglia és Wales területén folyik keresztül. Jelentősek még az Oxford és London területét átszelő Temze, valamint a Trent és Mersey folyók.
Anglia főbb folyói és hosszúságuk:

Anglia folyói Hossza Egyéb megjegyzés
Severn 354 km Anglia és Wales területén keresztül
Temze 346 km Oxford és London területén keresztül
Trent 297 km A Midlands területén keresztül
Aire 259 km Yorkshire területén keresztül
Great Ouse 230 km Kelet-Anglia területén keresztül
Wye 215 km Anglia és Wales területén keresztül
Nene 161 km Northamptonshire és Sutton Bridge között

Egyéb, jelentősebb folyók:

Főbb települései [szerkesztés]

Anglia városainak nagysága és lélekszáma viták tárgyát képezi. Az is kérdéses, hogy azokat elővárosokkal együtt értjük-e vagy sem. A 2001. évi népszámlálás szerint a következő jelentősebb városcsoportok, úgynevezett agglomerációk és városok találhatóak Angliában:

Helyezés Agglomerációk Lakosság száma Helyezés Legnépesebb városok Lakosság száma
1. Nagy-London vonzáskörzete 8 278 251 fő 1. London 7 172 091
2. West Midlands vonzáskörzete 2 284 093 fő 2. Birmingham 970 892
3. Nagy-Manchester vonzáskörzete 2 240 230 fő 3. Liverpool 469 017
4. West Yorkshire vonzáskörzete 1 499 465 fő 4. Leeds 443 247
5. Tyneside vonzáskörzete 879 996 fő 5. Sheffield 439 866
6. Liverpool vonzáskörzete 816 216 fő 6. Bristol 420 556
7. Nottingham vonzáskörzete 666 358 fő 7. Manchester 394 269
8. Sheffield vonzáskörzete 640 720 fő 8. Leicester 330 574
9. Nagy-Bristol vonzáskörzete 551 066 fő 9. Coventry 303,475

Történelem [szerkesztés]

Az időszámítás előtti 2000-2500 között Wiltshireben emelt Stonehenge kőépítmény

Az őskortól a római hódításig [szerkesztés]

A Norfolkban és Suffolkban talált kő- és kovaszerszámok alapján valószínűsíthető, hogy a mai Anglia területén körülbelül 700-750 000 évvel ezelőtt már éltek Homo erectusok („felegyenesedett emberek”). Ők vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Anglia ekkor még összekapcsolódott az európai kontinenssel. A La Manche csatorna helyén ezidőben egy nagy, nyugati irányú folyó volt, melynek mellékágaiból alakultak ki a Temze és a Szajna folyók. 25 000 évvel ezelőttre tehető az utolsó jégkorszak bekövetkezte, mely során a Brit-sziget meglehetősen elnéptelenedett. Ez körülbelül 10 000 évvel ezelőtt ért véget. I. e. 6000 körül, a jég olvadásával a tenger szintje megemelkedett és Anglia ezáltal levált az Európai kontinensről. A Brit-szigetet is benépesítő Homo sapiens (az első modern értelemben vett emberi faj) feltehetően 30-40 000 évvel ezelőtt érkezett Észak-Európába és szintén vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. A földművelés, mely jelentősen megváltoztatta az emberiség életét, i. e. 5000 és 4500 között érte el a mai Anglia területét. Elterjedése a sziget különböző részein azonban további 2000 évet vett igénybe. Emellett elterjedt az állattenyésztés és a háziasított kutya tartása is. A földművelés elterjedését a nagyszámú bevándorlónak tulajdonították, bár DNS vizsgálatokkal bebizonyították, hogy számuk csak 20% körül lehetett. Ezek az új körülmények elősegítették a letelepedett életmód létrejöttét. Megjelennek a közösségi temetkezési szokások is, mely során különböző, fontosnak tartott tárgyat is eltemettek a halottal. A sírnak a Naphoz való elhelyezkedése rituális szerepet töltött be. I. e. 3000-től megjelennek a Stonehenge jellegű kőépítmények. I. e. 2500-ban beköszönt a bronzkor, melyben megjelenik az Európa más részein már ismert ón és a vörösréz is. Ettől az időszaktól megélénkülnek a kereskedelmi kapcsolatok Európa többi részével. Angliát több bevándorlási hullám is elérte. Az utolsó bevándorlók egyike, az i. e. 1700 körül, a mai Hollandiából és a Rajna-vidékről érkezett Serleg Népe (angolul Beaker Folk) volt. Ők békésen összeolvadtak az őslakosokkal. A harcias kelták i. e. 800 körül és az azt követő időszakban érkeztek a mai Franciaország és Németország területéről, több hullámban. Ők idővel átvették a hatalmat. A vaskorszakban a kelta papok, a druidák irányításuk alatt tartották a kelta törzseket, a britonokat, a goideleket, a geeleket, a pikteket és a belgákat. I. e. 900 és 600 között megjelennek terepviszonyokat védelmi célra kihasználó domb erődítmények (angolul hill forts). A déli részeken ezek jelentőségüket vesztették i. e. 100 körül, de a többi területen fontos szerepet töltöttek be a római hódításig.

A római kori Britannia
Hadrianus falának maradványai

A római kori Britannia [szerkesztés]

Az i. e. 2. század végétől a Római Köztársaság befolyása elérte a Földközi-tenger nyugati és Franciaország déli részét. Ez a kapcsolatok kiterjesztéséhez vezetett Britannia és Róma között. Kezdetben ez csak a kereskedelemre vonatkozott. I. e.50 után Gallia meghódítása után a római befolyás egyre erősödött. Britannia meghódítása előtt a rómaiak már diplomáciai kapcsolatban álltak számos törzzsel. Ebben az időszakban a déli területeken új településforma jelent meg: az oppidum. Több ezek közül nemcsak politikai, gazdasági és vallási központként működött, hanem pénzérmék előállításával is foglalkozott. I. e. 55-ben Julius Caesar római hadvezér légióival büntetőhadjáratot vezetett Britannia ellen. Ennek az volt az oka, hogy a brit kelták segítették a gall keltákat Róma ellenében. Julius Caesar Kentnél szállt partra és több törzzsel is megütközött. Bár a hadjárat sikeres volt, de átütő sikert mégsem sikerült elérnie. I. e. 54-ben visszatért és legyőzte Cunobelin kelta királyt, majd hadisarc fizetésére kötelezte. Bár Britanniát nem sikerült elfoglalnia, de ez mégis politikai sikert jelentett Caesar számára. Ebben az időszakban egyre több római telepes is érkezett Britanniába. Cunobelin törzsfőnök volt az első, aki politikailag egyesítette a déli területeket és őt már Rex Brittonumként hívták, bár halálával ez az államiság megszűnt. Időszámítás után 43-ban eljött a fő római invázió ideje Britannia ellen Claudius császár uralkodása alatt. A hadjárat sikere révén Britannia római provincia lett. A hadjáratot Vespasianus, későbbi római császár vezette i. sz.43-44-ben. Hódításai révén kialakult a nagyjából a mai Anglia alacsonyabban fekvő területeire korlátozódó Britannia provincia. A törzsek egy része meg sem próbált harcolni, azonban a kelták zöme a harcot választotta. I. e. 51-ben sikerült legyőzni Caratacust, a Catavellauni törzs vezetőjét, aki az invázió ürügyét szolgáltatta. Ezt követte a norfolki Boudica királynő lázadása 60-61 körül. A helyzetet végül Cnaeus Julius Agricola római tábornok és helytartó stabilizálta hosszú távon és a hódításokat kiterjesztette a mai Skócia déli részére. Az északi határ végül a Hadrianus fal kiépítésével alakult ki. A meg nem hódított területeken fennmaradt a kelta uralom. A római uralom fejlődést hozott Britannia számára. Új utak és városok épültek. Az első főváros Colchester volt, azonban stratégiai fekvése miatt, az addig jelentéktelen Londinium (a mai London) települést tették meg fővárossá. A kereszténység a 3. és a 4. században kezdett elterjedni. I. sz. 367-ben a kelta pikt és kaledón törzsek északról megtámadták a romanizált területeket. Emellett zavart okoztak a szász kalózok is a 3. század elején. A Római Birodalom ereje olyannyira meggyengült, hogy a római hadsereg 409 és 410 körül kivonult Anglia területéről, mivel a csapatokra máshol volt szüksége. Bizonyosfokú római adminisztráció még fennmaradt ezután is Britanniában, de az 450 körül már biztosan megszűnt a Római Birodalom részének lenni.

Egy Sutton Hooban talált angolszász sisak
A hét angol királyság i. sz. 802 körül
Nagy Alfréd király

Az angolszász Anglia [szerkesztés]

Az angolszász Anglia történelme a középkor korai szakaszától a normann hódítás közötti időszakot öleli fel. A Római Birodalom bukásától és az ezt követő Angolszász Királyság megalakulásától 1066-ig tartott. Az 5. és 6. századi angolszász Angliáról fennmaradt töredékes tudásanyagot egy Gildas nevű 6. századi brit írónak köszönhetjük. Erre az időszakra tehető a legendás Artúr király uralkodásának ideje is, bár azt nem sikerült tisztázni, hogy ő valóban létező személy volt-e. Az Angolszász Krónikát az angol nép történetéről a 9. századtól kezdték írni, mely szentek életéről szól, azonban költeményeket, régészeti leletekkel kapcsolatos leírásokat és helyiségneveket is tartalmaz. A 7. és 10. század közötti időszak fő témája a kereszténység elterjedése és Anglia politikai egyesítése volt. A feltételezések szerint a kereszténységet három irányból terjesztették el Angliában. Róma délen, Skócia és Írország északon, illetve nyugaton fejtette ki a hatását. 500 környékén Anglia területén hét kisebb, önálló királyság létezett: az úgynevezett Heptarchia ( Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex, és Wessex ). Az angolszász királyságok gyakran léptek háborús koalícióra.

A középkori Anglia [szerkesztés]

Reformáció [szerkesztés]

Az angol polgárháború [szerkesztés]

Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság [szerkesztés]